Nemrég találtam rá erre a lemezkritkára a quart.hu oldalon. Teljes mértékig egyet értek azzal, amit leírt Eónai András. Igazából én nem tudok kritikát írni, így kénytelen vagyok ezt ide teljesen bemásolni, de szerintem érdemes nektek is elolvasnotok, hogy egy kritikus, hogyan látja, illetve hallja Beyoncé új, be nem jelentett albumát!

2013-ban mindenki nagyon várta az új Beyoncé-lemezt, ám sokáig úgy tűnt, hiába; csak találgatások keringtek róla. Aztán karácsony előtt egyszer csak szólt az énekesnő: tessék, itt az album! (Anti)marketingfogásnak tökéletes - de vajon milyen a zene?

A legtöbb heteroszexuális magyar férfinél jóval több Beyoncé-számot ismerek és szeretek, mi több, az előbbi jelzők egyikére rácáfolva még úgy is szoktam rendszeresen hallgatni őket, hogy a klipjüket nem nézem közben! Hittel vallom, hogy a Single Ladies ott van Minden Idők Legjobb Slágereinek élvonalában, kicsivel a Crazy In Love előtt; a Halo nagyjából az egyetlen power ballad, amit szeretek; hosszan sorolhatnám kedvenceimet a dögös Upgrade U-tól a prosztó Diván át a kedvesen és bohókásan furi Countdownig - no meg a Baby Boy, ami a világ legjobb mashupjában szerepel. Szóval Queen Bey királynői címe azon kevés dolgok közé tartozik a mai mainstream popban, amivel tényleg teljes szívvel egyetértek. Azonban egy Beyoncé-lemezt végighallgatni: na, ennek soha nem éreztem szükségét.

 

Tovább!